|
|
February 28
József Attila :TEDD A KEZED
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
Make it your hand
onto my forehead,
as if your hand
he would be my hand.
In that manner preserve, than
who would commit a murder,
as if I lived
you would have lived it.
Love in that manner, than
if he would be good,
as if my heart
he would be your heart.
February 22
|
E.A Poe Külön
Gyermekkoromtól fogva nem
Olyan vagyok, mint más. Szemem
Nem úgy lát, nem közös kutak
Habja bennem az indulat.
Nem közös forrásból ered
Bánatom. Gyújtva szívemet
Más fokra izzik örömöm.
S ha szeretek: azt is külön.
Ott -- gyermekkoromban -- a vad
Élet hajnalán: ott fakadt
Ez a varázs -- a jó s hamis
Mélyekből --, mely kötöz ma is:
Forrásból lett, gyors patakból,
Sziklahegyen rőt falakból,
Napból, mely lekörözött
Oszi aranyfény között,
Villámból az ég alatt,
Amint elszállt, elszaladt,
Dörejből, vihar ha forrt,
S fellegből, mely olyan volt
(Bár kéklettek az egek)
Szemre, mint egy szörnyeteg.
(fordította: Tellér Gyula)
Caught because of my childhood not
I am like that, than somebody else. My eye
Does not see in that manner, not common wells
The impulse is his foam in me.
Does not spring from a common source
My grief. Lighting my heart
Onto an other degree my joy is glowing.
And if I love: it separate.
There -- in my childhood -- the game
On the dawn of a life: sprang there
This magic -- the good and false
From deep ones --, which one ties today:
From a source from a Latvian, fast brook,
On a rock mountain from reddish walls,
From a day which circled down
Oszi between gold light,
From lightning under the sky,
Ran away as soon as he flew away,
From a snap, storm if he boiled,
And from cloud which was like that
(Although the skies glowed blue)
Onto an eye, than a monster
| February 16
|
József Attila
Keresek valakit
Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohasem leltem,
Zokog a lelkem
Keresek valakit s nem, tudom ki az?
A percek robognak, tűnik a tavasz
S nem tudom, ki az?
Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.
Könnyeim csorognak -majd ki apadnak
Vágyak magukkal messzebb ragadnak-
Majd kiapadnak!
Búsan magamnak akkor megállok ,
Szemem csukódik semmit se látok-
Akkor megállok.
Lelkem elröppen a Végtelenbe
Tovább nem vágyom arra az egyre,
A Végtelenbe
His winter sobs with desires my soul
I never found a loving heart,
Sobs my soul
I am looking somebody for and not, transpire it?
The minutes rattle, the spring is disappearing
And I do not know it, who it?
Despairing I hurry along with a heart continually,
I am looking somebody for into the endless one ,
I hurry along continually.
My tears leak -majd who they subside
Desires carry themselves farther -
They are exhausted then!
I stop then for myself sadly ,
My eye closes I see nothing -
I stop then.
My soul flies away into the endless one
I do not desire it long it continually,
Into the endless one
|
Asar újabb gyöngyszeme
Fuvallat száll
táncot jár
avart kavarva
játszik hajnalban
Fürdőző táj
lélek tánc
érints élet
én ölellek
Hozzád jöttem
veled megyek
neked dalolok
érted lángolok
Borulok újra
könny hullva
fess égre
lelkem érintve
Feltörjön bennem
minden színben
pompás kapunk
fénylő utunk...
Waft flies
is dancing a dance
leaf mould raised
is playing at dusk
Bather landscape
soul dance
affect an edge
I embrace you
I was added to you
I am going with you
I sing for you
I am passionate about you
I fall through again
tear falling
onto comely sky
my soul affected
Let him push forward in me
in all colours
our magnificent gate
our luminous road... November 28
Már régen volt,
nagyon rég,
hogy sziklaszirten sirattam
semmibe hullt fakó perceket,
a magam mögé hajított
halott időt
Akkor ott fájt,
nagyon fájt minden,
minden bennem megrekedt gondolat,
s görcsösen markolták torkomat
a soha ki nem mondhatott szavak.
Csak álltam ott a bércen,
ahol a magány belém karolva
nézett le a mélybe,
s életem romjai között fürkészett,
hogy szilánkjaiból rakjon össze,
újabb könny-fészket.
Fájt, akkor ott
nagyon fájt,
szinte szétfeszített
a csordultig meggyűlt bánat
de nem akartam,
nem hagyhattam!
hogy széttiport lelkemre építsen
megint csak magának várat,
Hát felkiáltottam,
gyóntatómnak fogadva fel a fákat,
fájdalmam sikoltva, üvöltve
süvített a hegyek felett,
visszhangom tépte ketté
fejem fölött az eget,
s angyalok könnyeként hullott
vissza a földre,
az ártatlan megtisztult bánat.
Was once already,
very for a long time,
that I mourned it on a needle
into nothing fell colourless minutes,
the behind myself thrown
dead time
Hurt there then,
everything hurt very much,
a thought got stuck in me on all of them,
and they took a fistful of my throat convulsively
the never could not say words.
I stood only there on the crag,
where the solitude putting an arm around me
looked down into the depth,
and I have it lived between his ruins studied,
that from his splinters put together,
newer tear nest. |
hurts , then there
hurt very much,
quasi forced open
the a grief gathered to the brim
but I did not want it,
I may not have left it!
that trampled let him build upon my soul
again only for himself castle,
Back I called out,
engaged as my confessor the trees,
my pain screaming, howling
whizzed above the mountains,
my echo plucked
above my head the sky,
and fell as angels' tear
back onto the land,
it innocent a grief cleared.
|
|
|
|
|
|
|
|
Tools 
HALLO BRIGITTAS, HAVE GREAT DAY..
HALLO, GUTEN MORGEN MY FRIEND.
Thank for your visit.
D.Z.
Dear Friend,
I am here, because its space reflects a love to the nature, 
